2008. okt. 13. 21:06 - írta Norka

Kedves Sünisek! :)

Nemrég ráakadtam Judit honlapjára, nagyon tetszenek a gondolatai és engedélyével meg is osztom ezeket gyorsan Veletek,mert Sünis foglalkozásokon is aktuális a kérdés: baj az ha gyerkőcünk meg sem áll vagy esetleg sírdogál a foglalkozáson? Olvassátok szeretettel Jakabosné Kovács Judit, drámapedagógus, Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető írását ( www.mazsolajatszo.hu )

 

Pityergôsök és hegyhengergetôk! Figyelem!

Az alábbi gondolatokat azoknak az anyukáknak szedtem össze, akik tanácstalanok gyermekük elsô közösségi játékos énekes foglalkozáson való sírdogálásával kapcsolatban.

Nem egyszer elôfordul, fôként év elején a csoportok indításakor, hogy amikor elôször tértek be egy baba-mama foglalkozásra, a kicsi nyugtalan, nagyon bújós, sírós és még sorolhatnék változatokat. Örömteli várakozásotok ilyenkor keserûvé válhat, de ha természetesnek veszitek, nem ijedtek meg a helyzettôl akkor legkésôbb a harmadik alkalommal már felszabadultan és várakozás telien érkezik kisgyermeketek is.

Szóval fel a fejjel, ha gyermeketek az ajtóra mutogat, a cipôjét hozza, és olyan mintha ki akarna menekülni! Valaki a szokatlan létszámra reagál így, valakit egy-egy hangszer hangja lep meg, vagy amikor egy csokornyi anyuka ritmus visszhangot tapsol.

Teljesen természetes, hogy a kezdet kezdetén az új impulzusok, az arra érzékenyebb gyermekek lelki békéjét felboríthatja. Ne csüggedjünk, tegyünk egy kört a teremben. Nézzünk ki vele az ablakon, ha nagyon szeretné, akár ki is sétálhattok vele a terembôl, de próbáljatok hallótávolságon belül maradni, hogy bármikor vissza tudjon jönni, ha felfigyel egy egy dalra, mondókára. Ne vigyük rögtön haza, de ne is erôltessünk semmit! Ha akár odakint elmajszolt egy kiflivéget utána, ha kedve van, próbáljuk újra becsalni, és jövô héten is térjünk be. Érdemes három próbát tenni, mert ilyenkor a reakció tulajdonképpen nem arról szól, hogy nem tetszik neki a foglalkozás, hanem csak az érzelmi biztonsága rendült meg egy kicsit, esetleg az anyukának jelez ezzel, vagy tudtára adja, hogy nincs komfort érzete a kortárscsoportban. Ha ezt a kis kezdeti bizonytalanságot türelemmel és nyugodtan átvészeljük, akkor az hatványozottan is hasznos. Tulajdonképpen egy tanulási folyamatnak lehetünk ilyenkor szemtanúi. Egyben gyermekünk szociális érését támogathatjuk. Ha kitartunk, a kicsinek sikerül leküzdeni kezdeti gátlásait, félelmeit, szorongásait, és így nem a kudarc rögzül majd benne, és bennetek sem.

A foglalkozás menetét egyáltalán nem zavarja egy kis sírdogálás, nyugodtan maradjatok a kesergôkkel a teremben, üljetek félre, ha úgy jobb vagy sétáljatok velük.

Másik eset, amikor az anyukák tanácsot szoktak kérni tôlem, hogy nem „ül meg „ a gyermek. Nem is kell! Ennél a korosztálynál természetes, hogy a gyerekek, izegnek, mozognak. A lényeg, hogy hallják, mi történik. Ez bôven elég ahhoz, hogy a dalok és mondókák „beépüljenek”, és elôbb utóbb, a látszólag sosem figyelô legmozgékonyabb gyermekek is amint megtanulnak beszélni, otthon rázendítenek a nálam halott énekekre.

Attól függetlenül, hogy az anyukák a zenei foglalkozáson egy körben ülnek, eltekintve az ölbeli játékoktól és a sétáltatóktól, amikor más a helyzet, attól még a gyerekek szabadon mozoghatnak. Más kérdés, hogy mivel sok baba még nem tud járni, ezért valóban a mamák ölében ücsörögnek, van, aki nagyként is így érzi biztonságban magát, de ez nem jelenti azt, hogy a Te örökmozgódnak ülve kéne maradnia. Ezt is vegyétek természetesnek.

A foglalkozásokon, ne legyenek elvárásaink gyermekünkkel szemben, csak akkor avatkozzatok be a történésekbe, ha egymást bántanák a kicsik, vagy ha a testi épségükön eshet csorba.

Ez amúgy igen ritka, úgyhogy aggodalomra tényleg semmi ok!

A megszokott jó hangulatú foglalkozásokra továbbra is várok kicsiket és nagyokat, sajtkukacokat, és pityergôsöket, táncolósokat, megfigyelôket, tudósokat, kis filozófusokat, nagy felfedezôket, hegyhengergetôket, zenemanókat, és tapsikolósakat.