Tavaly novemberben költözött először a Süni a Kolping Hotelbe. És mivel a kérdőívekbe nagyon jó visszajelzések érkeztek a foglalkozásról, idén is meg lettünk invitálva. Azt már tudtam,hogy nagyon jó lesz. Igyekeztem kicsit hasonlóra tervezni az idei programot, de mégis változatosra. Ez alkalommal délutánra került át a foglalkozás, délelőtt a kicsik úsztak. Ami annyira le is fárasztotta őket,hogy a 4 órai kezdés kicsit korainak bizonyult. Zenebölcsin csupa lelkes gyerkőccel és szülővel/nagyszülővel ismerkedtünk.  Öröm volt elvarázsolni a kíváncsi örökmozgókat. Volt aki első perctől nagyon közvetlenül, aktívan vett részt a zenebölcsin és volt akit a buborékok csalogattak ki édesanyjuk karjaiból. Nagyon jó kis csapat volt. Bogi anyukája révén mindig volt kánon - és általa az anyukák, apukák is bátrabban énekeltek. :)

Zeneovin nagy meglepetés ért, mikor belépve első nap a Zsigmond terembe, Bella és anyukája köszöntöttek. Ők tavaly is részt vettek a zeneovin (oszlopos tagok voltak) és utána ugyan emailben értesítettem őket,hogy idén is lesz Süni a Kolpingban, de igazi nagy meglepetés volt, hogy ezt a hetet választották pihenésként. :) Zeneovin rengetegen voltunk, és olyan belevaló gyerekek voltak, hogy csak kapkodtam a fejem.  Ugyanúgy benne voltak szívvel-lélekkel az éneklésbe, hangszerkészítésbe, ragasztásba és még sorolhatnám. Ezen a héten sem unatkoztunk egy pillanatra sem! Harmadik napra a dalok nagy részét már fennhangon énekelték a gyerekek. És jól be is vésték a fejükbe az új dalokat, mert kaptam egy videót, melyben Bella énekel fel otthon két Sünis dalt. :) Remélem mindenki élményekkel gazdagon utazott haza!

Én feltöltődtem, számomra újra bizonyságot nyert a zene ereje. Sokadszor tapasztalom, azt a boldogságot, mikor sok  egymásnak idegen ember helyet foglal a földön egymás mellett és felcsendül a zene. És pár perc után már mindenki tudja, mindenki érzi,hogy valami összeköt minket és a gyerekeinket. ÉS aztán a vacsoránál, a játszóházban természetesen ezek a barátságok tovább mélyültek, gyerekek könnyen társakat, barátokat találtak, hiszen előtte már együtt énekeltek Sünin. És bár a szobámban egyedül kaptam helyet, egyszer sem kellett egyedül vacsoráznom... :)

Jövőre is találkozunk a Kolpingban novemberben! :)

Ja és ha már Alsópáhok! Találtam egy szuper fazekas műhelyt a hoteltől nem messze (szemközti oldal). Be lehet menni a műhelybe, minden meg lehet csodálni, tapintani és elhozni a beleszeretős darabokat. 2x kellett visszamennem...(ha rám hivatkoztok, biztosan kaptok 10% engedményt is! )
www.sartekero.hu

Lassan de biztosan bezár itthoni kis kórházunk! :)Örömteli ujjongás....  Volt láz, kiszakadt dobhártya, láz - szóval minden "finomság". Cserébe termékenyek voltunk, folyton kézműveskedtünk. A lányok olyan türelemmel bírnak,hogy magam is meglepődtem!

Közben ismét jártunk a Budapest Bábszínházban. A két évvel ezelőtt látott Diótörőt néztük újból, de most már Apát és a Nagyit is vittük. A hátam mögött csipsszel zörgőtől eltekintve, nálam ismét nagy siker volt! A lányoknak is tetszett, most több időnk volt a kiállított bábokat is megnézni. Csak ajánlani tudom!

Más: ma megkaptam a hivatalos felkérést,hogy jövőre is legyen Süni hét a Kolping Hotelben.  Természetesen nagy örömmel vállaltam a feladatot! S miközben itthon nyomtam az ágyat, Nimród mamája átküldte az idei zenebölcsis képeket Alsópáhokról. Ezekből teszek fel párat! (a régebbi beszámolót itt olvashatjátok a Sünis hétről)  

Kis jubileumi nyolcvanadik bejegyzés a Süni blogban. És az örömhöz megfelelő témával természetesen!

Megjöttem Alsópáhokról. A Süni vasárnap beköltözött és csütörtökig minden délelőtt hangos éneklés, gyerekzsivaj hallatszott az étterem fölött, az első emeleten...ott voltunk mi! :) Zenebölcsis képeket még nem kaptam,de amint átküldik őket, rögtön megosztom veletek is. Addig is jöjjön a beszámoló:

Süni a Kolpingban

Esett az eső és a köd is komoran tartotta magát november 22-én, mikor megérkeztem Alsópáhokra. Odafele olyan kedvetlen volt az utakon mindenki, a benzinkúton félálomban levő kutasnak fizettem…hát ebben a hangulatban érkeztem meg a Kolping Hotelbe és első utam a kubai zenét játszó kávézóba vezetett. Mellettem a játszóházból vidám gyermekzsivaj hallatszott,mosolygós felnőttek csevegtek egymással a folyosón, mintha nem is vettem volna tudomást a kinti zord időről!. És ez így is maradt öt napig, ameddig a szállóba költöztettem a sünit.

Egy egészen más világba csöppentem. Hétfő délelőtt kezdődött minden, kicsiknek és szüleiknek tartottam vidám zenés foglalkozást. Arra számítottam, hogy sokan választják a szálloda egyéb programjait a Süni helyett, hiszen választék volt bőven. De aztán a terem ajtaján egyre több gyermek és szülő sétált be… mígnem első nap teltházzal indult a lepkecsalogatás a Zsigmond teremben. Nagy meglepetésemre a héten végig a megszokottnál több apuka kísérte el csemetéjét, családját a foglalkozásra. Élmény volt ismeretlen felnőtteket, gyerekeket összefogni és közös éneklésre buzdítani őket. Volt, akinek a fuvola felcsendülő hangja jelentette az első mosoly pillanatát, volt aki édesapja karjában hintázva szabadult fel és volt aki meglepetten figyelt addig a pillanatig, míg a gombócokat vissza kellett dobni a fazékba. Itt azt hiszem minden gyerek teljes lelkesedéssel dobálta ki a gombócokat és szaladt vissza velük a „láboshoz”.Minden napra tartogattam újdonságot a kicsiknek, lassan-lassan ismertettem őket Szisszen kígyóval, a színes sátorral és a csodálatos buborékokkal. A nagyobbak fújhattak is buborékot, a kicsik lelkesen kapkodták, a szülők pedig hamarosan megtanulták Nagy Bandó András: Szappanbuborék című versét.

A zeneovira rögtön maradtak is többen a kicsik közül (hiszen többen jöttek zenebölcsire nagyobb tesó kíséretében). Első nap Bartók zenéjét hallgattuk (persze sasok és nyuszik történetével elmesélve, táncolva). Nagy élmény volt, hogy aznap délután a folyosón többször is hallottam,hogy fütyörészték a darabot a szülők, csak úgy. Emellett persze ragasztottunk szüntelen, varázsigékkel próbáltuk a buborékfújót jobb belátásra térni, a frissen készített elefánt bábbal egyensúlyozni próbáltunk a „háztetőn” .Bella és Bogi törzstagok voltak egész héten. Bella egyik este vacsoránál odajött édesapjával és a frissen tanult „Cammog a mackó, emeli a lábát…” kezdetű dalt énekelte halkan az étteremben. Hihetetlen megható pillanat volt! Utolsó zeneovis foglalkozásunk nagyon családias létszámmal indult. Mígnem egyszer csak nyílt az ajtó és a fiúk csak jöttek és jöttek és jöttek. Egy pillanat alatt megtelt a terem zsivajjal és pár pillanat múlva már közösen varázsoltuk el a gonosz boszorkányt a Diótörő zenéjére. Ezután a fiúk, lányok Mikulás sipkát díszítettek, szakállat ragasztottak az öregnek és végül körbejárva, dalolva vetettünk véget az utolsó Süni zeneovinak. 

       Nimród anyukája úgy búcsúzott,hogy köszönik, sokat kaptak, sokat visznek haza…azt hiszem én is nagyon sokat kaptam! Sári kukucskáló mosolyát, Bogi lassú és sikeres kibontakozását, Rézi jókedvét, Bella cserfességét és végtelen fantáziáját, Nimród szemét mikor meglátta a buborékokat, Dorka bátorságát, Hanna muzikalitását, Előd meglepettségét a fuvola megszólalásakor és a közös pillanatokat nem feledem. És ha így utólag a borongós novemberben a Kolpingra gondolok, valahogy nem az időjárás, hanem a sok mosoly és gyerekzsivaj köszön vissza, melyet rögtön az első pillanatban, a kávézóban tapasztaltam…