
Régi tartozásomnak teszek eleget ezzel az írással! Még szeptemberben megkeresett email-ben egy Apuka, aki elújságolta nekem (közvetlen stílusban, így ismeretlenként - ez nagyon tetszett), hogy felesége írt egy verses formába öltöztetett mesekönyvet. Lehetőséget kaptam,hogy elolvassam. Nagyon tetszett! :) Amiről olvashattok például ebben a könyvben: Levente, a rozmár csemete. Vagy éppen Réka, az elvarázsolt béka, de megtalálható benne Peti, a harcos jeti is.
Így tiszta szívvel ajánlom Nektek is (saját bevallása szerint, leginkább 6 éven felülieknek )! Kapható a Líra könyvesboltokban, a Bookline-on, az Auchanban, de terjeszti a Könyvtárellátó Kht és egyre több más kereskedő is.
Juhász Anikó - Emberi nevek, állati történetek c. könyvéről van szó.
Szisztok!
A kreatív énem csak szunnyad ebben az őszi időszakban. J elkezdte a sulit és bár úgy gondoltam, itthon megkezdjük a fuvola órákat, eddig még ki sem nyitottuk a hangszer tokját - nincs mikor. A sulit nagyon élvezi, de a játékra sosem jut már elég idő, minden este küzdés van,hogy ők még fel akarták építeni a sárkány várát, vagy épp a nagy dinó vándorlás közepén tartanak...szóval per pillanat a kreatívkodás szünetel!
Cserébe összegyűjtöttem egy csokor (számomra nagyon kedves) őszi verset! :)
---------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------
Weöres Sándor - Szüret után
`Legények:`
Kürtös pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
`Lányok:`
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfavessző.
`Legények:`
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü pince.
`Lányok:`
Minden leánynak szép rózsa, szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.
Tóth Krisztina
Lusták dala
Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!
Gyere, bújj be mellém, lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!
Nem lesz itt ma nyelvtanlecke,
olyat lusták nem csinálnak.
Cerka se lesz kihegyezve,
és az öltözés is várhat.
Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka.
Szemetet ma nem viszünk le,
piszkos edényt nem mosunk el.
Aki fel próbálna hívni,
csak csöngessen, annak úgy kell!
Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!
Meghajlás, pukedli, taps...nincs mit hozzáfűzni! :)
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:
- No, ne félj, - mondtam csendesen,
s magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Este épp gyerekversek után kutatgattam a végtelen világhálón és ráaladtam K.László Szilvia oldalára Először A fuvola és a csillagok c. verset olvastam, aztán találtam egy egész sorozatot Süni Sáráról. aki épp oviba készül. mint pl. Laura, Kitti, Anikó és még sokan akik eddig Süni zenebölcsire jártak. Így hát gyorsan engedélyt kértem Szilviától.hogy itt a blogban is olvashassátok verseit, ezzel is megkönnyítve a kicsiknek a mostani vagy majdani szeptemberi ovikezdést.... :)
K. László Szilvia :SÜNI SÁRA SÜNRUHÁJA
Süni Samu kicsi lánya,
az aprócska Süni Sára,
ősszel megy már óvodába.
Van már neki ovizsákja,
van már jele: napsugárka!
S új ruhát varr a mamája.
Süni Sára új ruhája
el is készül nemsokára,
ezt a napot nagyon várja.
Süni mama szabja-vágja,
ügyeskedik, hisz a vágya:
csinos legyen majd a lánya.
Olló s anyag táncát járja,
néhány lyuk kerül még rája,
sok tüskének ez a párja.
Végre kész az új ruhája,
Süni Sára felpróbálja,
tükör előtt megcsodálja,
s indulhat az óvodába!
Ezt most fedeztem fel :
Pápai Ildikó--- CSIGA-galiba
A csigák furcsa talányok,
nem fiúk, és nem is lányok,
mászkálnak az esőben,
bujkálnak az erdőben.
Az egyik a házát viszi,
ha kell - ha nem, cipelgeti,
a másik meg meztelen,
úgy sétálgat fesztelen.
Akadnak még búgócsigák,
szarv nélküli játék-csodák,
amik ritkán pihennek,
s nekimennek mindennek.
Aztán ott a csigalépcső,
görbe-körbe tekeredő,
ha feljutsz a végére,
azt mondod majd: na végre!
Sokfélék, de ez nem hiba,
van kakaós, diós csiga,
nevükből is hallani:
mind a család tagjai.
Ha figyeltél, most már tudod,
csigák nevét sorra fújod,
hiszen az a nagy titok,
hogy ők mind névrokonok.
Süni zenebölcsi és zeneovi illetve kis családunk hétköznapjainak eseményit követhetitek nyomon. Kérek minden kedves látogatót, hogy az itt olvasott információkat és az itt látott képeket csak és kizárólag engedélyemmel használja fel!!!