Filozofálgatás arról.hogy miben más egy zenei foglalkozás itthon ill. Amerikában. HAHAHAAAAAAA....Hát azt kell mondanom,hogy egészen más. És egyben ugyanolyan. A gyerekek csillogó szemekkel hallgatják a dalokat, táncolnak, csodálattal veszik kézbe a hangszereket.Ugyanakkor számomra hihetetlen lazasággal, hangulatosan rázzák a világ különböző részeiről származó dalokra (a rumbatököt vagy épp a popsijukat). Nálunk ugye a s-m hangterjedelem és a titi-tá ajánlatos a kisebb korosztálynak, míg náluk a didgeridoo mormogó hangjára olyan ritmusos szavakat mormolnak,hogy az ember izibe észrevétlenül már kopogja is az ujjával. :) Használnak CD-t a foglalkozások alatt,igényesen összeállított dalokat hallok , élő hangszerekkel az okarínától a gitáron át a blues stílustól (mosogatós dal :) ) a reneszánszig. Csak semmi szintetizátor...Könyvük is van, számomra meglepő grafikákkal, nem a ma megszokott színes, eleve szemet odavonzó képek, ha benéztek a honlapjukra, az egész ebben a stílusban készült. ( http://www.musictogether.com )

Rengeteg dalt dudorásznak-zümmögnek-zizegnek végig, számomra ez újdonság volt, valahogy mindig abban a hiszemben választottam a dalokat, mondókákat a foglalkozásaimra,hogy könnyen érthető - elmutogatható anyagot vigyek, legyen kapaszkodó. Lalázni persze mi is szoktunk, de ezentúl valószínű gyakrabban használjuk mi is a szöveg nélküli dalokat, ritmusokat.

Még ismerkedem a módszerükkel, van amit biztosan másként csinálnék (ok), van amiben tanulni lehet tőlük.Ettől színes ez a világ!!! Nektek is meg szerettem volna mutatni , hogy van más is az általunk ismert zenei foglalkozásokon kívül, talán a nem is olyan távoli jövőben már Budapesten is énekelhetik az angol anyanyelvű gyerekek (és persze bárki aki szeretne) a "Hello everybody" c. dalt...